A Műemlékvédelem 1961/1. száma ismerteti a móri Kőtemplom, a mai Magyartemplom feltárási munkálatait: „…hogy Mór község legrégibb – véleményünk szerint Árpád-kori – építészeti emlékét mindenki számára látogathatóvá tegyük.“
Tehát a másfél évszázados török uralom előtt, bár erre írásbeli bizonyítékok még nem ismeretesek, feltehető, hogy volt Móron plébániai iskola, mert ezek felállításáról határozott az 1560-as, Oláh Miklós esztergomi érsek elnökletével megtartott nagyszombati zsinat.
1691-ben Haas János vette meg a csókakői uradalmat, amelyhez Mór is tartozott. Az 1690-ben készült részletes becslés szerint Móron 20 egész és 20 fél telek volt, de ebből csupán 7 egész és 7 fél volt lakott. A lakosság nagy része még Tatán, Győrben és Pápán tartózkodott.
Jó másfél évszázaddal korábban, a Mohácsi vész előtt Móron 22 egész és 10 féltelkes jobbágy, valamint 13 egész és 4 féltelkes libertinus, szabados élt.
A Hochburg előnevet 1818-ban szerzett Haas János felismerte, hogy munkaerőre van szükség, fiát, Hochburg János Domonkost 1695-től foglalkoztatta a betelepítés gondolata. Ezzel függ össze Hochburg János özvegyének, Hartmann Johannának az alapítványa, melyet az 1695-ben Mórra hívott kapucinus rend javára tett.
1701. július 24-én szentelte fel a rendházat és a templomot gróf Széchenyi Pál kalocsai érsek és veszprémi püspök. Azonnal megindulhatott a plébániai oktatás, mert a püspöki levéltár adatai szerint 1723-ban már volt tanítója a móri iskolának, ahova télen 60, nyáron 20-30 gyermek járt. Az akkori iskolát nehéz a mai szemmel nézni, a mai viszonyokhoz hasonlítani. Egy tanító, aki a kántori teendőket is ellátta 50-60, később még több gyermekkel is foglalkozott egy teremben.
Az iskolalátogatás az otthoni ház körüli, mezőgazdasági tevékenységtől függött, de befolyásolta az időjárás, valamint a ruházat, lábbeli megléte, vagy hiánya is. Az őszi munkák befejeztétől a tavaszi munkakezdésig többen jártak iskolába, nyáron kevesebben.
Néhány évvel később már segédtanítója is volt az iskolának. 1762-ben a ludimagister (iskolamester) német volt, a praeceptor (segédtanító, kistanító) magyar, a tanítás is az egyik osztályban németül, a másikban magyar nyelven folyt.
Az első iskolaépületet a katolikus egyház 1774-ben építtette, védőszentje Szent Imre volt. ( A mai Petőfi Sándor Általános Iskola helyén, az Ady Endre utcában, a Magyar templom mögött.)
Az 1700-as évek végén az iskolába járó fiú és lánygyermekek száma 200 körülire tehető.
A XIX. sz. közepére a lakosság gyarapodásával a gyermekek száma is nőtt, kibővítették a Szent Imre Iskolát, és még két katolikus iskolát hoztak létre: Újlakon 1854-ben építtette fel a község, és októberben szentelték fel Szent László tiszteletére. (A mai Rákóczi utca eleje, 1945-ben lebombázták.)
Vajalon, a mai Széchenyi utcában a község elöljárósága által vásárolt épületben rendezték be az 1855-ben Szent Mór tiszteletére felszentelt harmadik katolikus iskolát.
A katolikus iskolák mellett a móri gyermekeket még egy-egy református és izraelita iskolában tanították.
Amikor 1868-ban a közoktatási és az 1872-es ipartörvény hatására változások történtek az iskoláztatás terén, a katolikus egyház iskoláiba 600-650 gyermek járt. (Pl. 1875/76-ban a fellelhető anyakönyvek tanúsága szerint a Szent Imre Iskola 6 osztályába 232, a Szent László Iskola 3 osztályába 274, a Szent Mór Iskola úgyszintén 3 osztályába 124 gyermeket írattak be.
Az Andrássy kormány Vallás-és Közoktatási Minisztériumának vezetője, az egykori kultuszminiszter Eötvös József befejezni szándékozott az 1848-ban elkezdett folyamatot, a közoktatás polgári átalakítását. Első helyre sorolta a népoktatás ügyét. Az 1868. évi 38. tc. községi iskolák létesítését rendelte el ott, ahol nem voltak egyházi iskolák. Móron volt 5 egyházi iskola, ezért is ment nehezebben a községi iskola felállítása. A múlt század utolsó évtizedeiben, egészen 1929-ig bérelt helységekben tanítottak, ekkorra épült fel a Magyar utcában, (a mai Wekerle utca) a négy tantermes községi iskola épülete.
A századfordulón a katolikus iskolák mindegyik osztályában negyvenen tanultak fiúk és lányok. Erre az időre kezdett megérni a leányiskola felállításának gondolata. 1899. május 8-án a Móri Jótékony Nőegylet bejelentette az Egyházmegyei Hatóságnak, hogy egytantermes, osztatlan magyar anyanyelvű leányiskolát szeretne alapítani, ugyanakkor magyar tannyelvű, római katolikus jellegű óvodát szeretne nyitni. Prohászka Ottokár megyéspüspök a Vértessy Anna és báró Trauttenberg Frigyesné, szül. Almássy Emília kéréséhez hozzájárult. A leányiskola és az óvoda megszervezését szerzetes nővérekre, a soproni „Isteni Megváltó Leányai“ rendre bízta. A Hosszúhegy utcai házat (Erzsébet tér 15.) Lamberg Anna grófnő ajándékozta a Nőegyletnek, ahova az átalakítások után beköltözött az első két szerzetes nővér: Gabriel Dominika és Bazsó Szavéria. Az épület homlokzatán ma is olvasható az emléktábla.
A Szent Imre Belvárosi Iskola 1905-ig vegyes iskola volt. Az 1905/06-os tanévtől megjelent Móron a negyedik római katolikus elemi iskola. A Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt leányiskola osztálytermei a Lamberg és Vértessy házban voltak. A négy katolikus iskolába az 1905/06-os tanévben 831 gyermeket írattak be.
Az első tanévben a Szent Erzsébet Iskolában a következő szerzetes nővérek tanítottak:
1.o. Tullner Generosa
2.o. Sicsán Kajetana
3.o. Recskey Jusztina
4.o. Takács Dolorosa
Az iskolába járó leánygyermekek létszáma a következők szerint alakult:
Tanév | 1905/ 06 | 1906/ 07 | 1907/ 08 | 1908/ 09 | 1909/ 10 |
Lét-szám | 360 | 383 | 423 | 421 |
423 |
A katolikus iskolákban az oktatás körülményei 1939-ben sokat változtak. A mai Ady Endre utcában a régi iskola helyén felépült a ma is meglevő épület, melyet 1940 januárjában Shvoy Lajos megyéspüspök szentelt fel.
1942-ben a belvárosi Szent Imre, a vajali Szent Mór, az újlaki Szent László és a Szent Erzsébet római katolikus iskolákba nem számítva a pusztai, uradalmi iskolákat, több mint 1000 gyermeket írattak be.
Az iskolákat 1948-ban államosították, megszüntették a polgári iskolát is. Helyüket az állami iskolák vették át, amelyekben a nevelés erkölcsi, ideológiai alapjai gyökeresen megváltoztak. Több generáció ebben a megváltozott szellemben nevelődött, és ahol nem volt meg a kitartó szilárd családi háttér, ott éreztette is hatását.
Az 1990-ben újraindított római katolikus általános iskola egyik feladata, hogy a több év kimaradás után, egyre növekvő számban készítsen fel gyermekeket az életre. Az életre, amelyet kell, hogy tiszteljenek és megbecsüljenek. Tudjanak élni egy olyan magyar hazában, melynek jövőjét tevőlegesen és felelősséggel legyenek képesek alakítani, ahol felismerik az igazi értékeket. Ahol csak az igaznak, a szépnek, a jónak van létjogosultsága.
Bartók Béla
egykori igazgatóhelyettes