Egyéb kategóriaarchívum

Útinapló: Határtalanul program, Muravidék – 2019. május 15-17.

Útinapló: Határtalanul program, Muravidék – 2019. május 15-17.

Az idei tanév májusában, a móri Szent Erzsébet Római Katolikus Általános Iskola hetedikeseiként – a Határtalanul program keretében – mi is részt vehettünk egy határon túli kiránduláson Muravidéken, melynek során nemcsak szép élményekkel lehettünk gazdagabbak, hanem a tantermi, iskolai kereteken kívül jókedvűen együtt tölthettünk néhány napot.

Az időjárási prognózisok nem voltak túl kedvezőek május 15-ére vonatkozólag, de sajnos igazolódtak, első nap áztunk… A Balatontól folyamatosan szakadt, így az autóbuszvezetővel és az idegenvezetővel egyeztetve Muraszombaton kezdtük a programot, ahol a Szapáry-kastély kiállítási anyagával illusztrálva elevenítettük fel az építészeti és képzőművészeti korstílusokat. Az esőben megnéztük még a Szent Miklós és az evangélikus templomot is. Zsitkócon megkoszorúztuk a Deák-emléktáblát, majd Bántornyán Aquila János freskóit tekintettük meg, felidéztük a Szent László legendát. Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat Hosszúfaluban. Este jókat beszélgettünk, kártyáztunk, társasoztunk, és igyekeztünk kihasználni a lehetőséget, hogy végre együtt lehetünk.

Május 16-án reggel a dobronaki iskola vendégszeretetét élveztük, megismerkedhettünk a kétnyelvű iskolák életével, beszélgethettünk a diákokkal, bár a szavalóverseny miatt nem sokáig maradhattunk. Közfelkiáltással megszavaztuk, hogy az orchideafarmot meglátogatjuk, élmény volt látni, ahogy nő az ananász. Ezt követően indultunk Horvátországba, ahol Csáktornyán a Zrínyi-várnál felelevenítettük Zrínyi életét kiselőadásban, megörökítettük vázlatokban a várból látható részleteket (fel volt állványozva egy jelentős rész), végül megkoszorúztuk a Zrínyi-Frangepán szoborcsoportot.

Varasdon a várnál rendhagyó törióra mellett testnevelést is tartottunk: vársánc futóversenyt rendeztünk, melyet horvát csokikkal díjaztunk. A városban szabadprogramot kaptunk, jégkrémeztünk, fagyiztunk, ajándékot vásároltunk. A legendás Városházánál volt gyülekeztünk a főtéren a program végén.

Lendvára visszaérve megtekintettük a Színházat, a Szent Katalin-templomot, és megkoszorúztuk Kossuth és Széchenyi emléktábláját. Itt kiselőadásban elevenítettük fel a szabadságharc eseményeit. Este végre focizhattunk a szállásunk mögötti focipályán, megismerkedtünk néhány helyi fiúval, akikkel vegyes csapatokat felállítva rúgtuk a labdát.

Május 17-én reggel a lendvai várban elképedve szembesültünk a lepkepreparálás rejtelmeivel. Ezt követően a Szentháromság kápolnában a Hadik-múmia megtekintésével fejeztük be a kulturális programot. Végül az új kilátóról csodálhattuk meg a hármas határt, melyet addig csak térképen láthattunk. Bár párás volt a levegő, megdöbbentő volt látni, hogy ezen az egykori magyar vidéken ma három ország határa találkozik. A Bakonaki-tóhoz szomorkás, szürke időben érkeztünk. Nem kockáztattuk, hogy körbe sétáljuk a tavat, de a forrást és a Szent Vid – kápolnát felkerestük, és megkóstoltuk a forrás vizét. Sokan nem ittak közülünk még ilyen finom forrásvizet… Ezt követően keltünk útra, és szerencsésen haza is érkeztünk negyed 6 körül.

Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy a programon részt vehettünk. Megdöbbentő volt számunkra látni, hogy a Szlovéniában élő magyarok valóban igyekeznek ápolni a magyar kultúrát, beszélik a nyelvet, és hogy a temetőkben tényleg magyar sírfeliratok alatt magyar emberek nyugszanak. Valamennyien megértettük, hogy mit is jelentett a trianoni diktátum az ott élő magyarságnak, s számunkra is egészen mást jelent már az, amit történelemórán tanultunk 1920. június 4-ről.

 

Beszámoló Határtalanul kirándulásról

Határtalanul2019

Túl a határon

„A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.”

(Szent Ágoston)

 

A Határtalanul programnak köszönhetően egy szép májusi napon kezdetét vette osztályunk nagy kalandja. Szüleinkkel együtt izgatottan gyülekeztünk az iskola előtt, hiszen még eddig soha nem indultunk közösen több napos kirándulásra.

Május 16-án reggel Lendvát vettük célba, mikor hosszas készülődés után útnak indultunk. Alig több mint 2 óra kényelmes buszozást követően már meg is érkeztünk legfőbb úti célunkhoz. Az egész napot a hangulatos kisvárosban töltöttük. Felkapaszkodtunk a fehér falaival már messziről hívogató várhoz, meglátogattuk a hegygerincen büszkén álló Szentháromság kápolnát, ahol Hadik András múmiája pihen üvegkoporsójában. A kápolna körül lévő kis temetőben szinte csak magyar neveket láttunk a sírokon és bárhova mentünk könnyűszerrel megértettük magunkat, hiszen mint megtudtuk a Muravidéken kb. 5000 magyar él, de az ott élő szlovének egy része is beszéli nyelvünket. A határon túli magyarok életéről a legérdekesebb dolgokat egy szlovén – magyar két tanítási nyelvű iskolában tudtuk meg. Minden oda járó diák tanulja mindkét nyelvet és a dolgozataik is kétnyelvűek. Van, amiben nehezebb sorsuk van, mint nekünk! Kilenc évig járnak általános iskolába és nincs náluk több napos kirándulás és még osztálybuli se! Tanúi lehettünk a középiskolából ballagók fura szokásának, hogy sípolva, jelmezbe öltözve járják a várost nem csak Szlovéniában, hanem Horvátországban is. A három nap alatt ugyanis arra is jutott időnk, hogy meglátogassuk a csáktornyai várat és megismerkedjünk Varasd zegzugos óvárosával is a mai Horvátország területén.

Nagyon sok érdekes helyen jártuk, sok újat tapasztaltunk, de ugyanekkora öröm volt együtt lenni, focizni esténként, hosszan beszélgetni, bolondozni elalvás előtt. Az indulás előtti ima Szent Kristófhoz meghallgatásra talált, szerencsésen hazaértünk, és ha lehetne, már indulnánk is újra!

 

Szent Erzsébet Római Katolikus Általános Iskola, 7. osztálya

 

A képek ide kattintva megtekinthetők

A videó ide kattintva megtekinthetők